Még 2022 végén megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne a 2021-es portugál utamhoz hasonlóan ismét meglátogatni 1-2 külföldi barátomat. Egy kedves wroclawi barátom pedig felajánlotta, hogy szívesen vendégül lát. Szintén még 2022 vége felé láttam valamelyik vasúti facebook csoportban, hogy a Poznan közelében található Środa Wielkopolskából kiindulva milyen klassz kisvasút található, ahová el akartam menni. A kettőt nyilvánvalóan célszerű volt összekötni, illetve ugyanezen tervezett út során el szerettem volna látogatni a wolsztyni vagy a drezdai gőzösparádéra. Barátomat megkérdeztem arról is, hogy vannak-e jó várak Sziléziában, amire válaszában számos lehetőséget ajánlott. Előző évben a komoly erdőtűz miatt németországi utamból kimaradt Szász-Svájc meglátogatása. A lengyel utamhoz még ezt is hozzá akartam illeszteni valamelyik irányban. Így már elég sok felkeresendő helyszínt előre kiválasztottam.
Miután a drezdai gőzösparádé időpontja nem volt ideális, így Wolsztynt tűztem ki célnak. Az itteni parádét szokatlan időben, augusztusban tartották, de már hónapokkal korábban közzétették a pontos dátumot. Ahogy közeledett a dátum, megkérdeztem a barátom, hogy a gőzösparádé előtti vagy utáni héten tudna-e vendégül látni. Miután egyértelmű volt, hogy csak utána alkalmas neki, így elkezdhettem az utam konkrét szervezését a szabadság kiírásával és a helyjegyek megváltásával. Az előző nyári, balti utamon inkább városokat néztem, ezért most elhatároztam, hogy a vasúti programok mellett a természetben, zöldben próbálok több időt aktív pihenésre fordítani. Ideiglenesen Berlinben dolgozó unokatesómnak is megígértem, hogy találkozom vele, az útvonal és a hozzá szükséges szállások helyei ezzel teljessé váltak.
Miután az utam megelőző héten pénteken még dolgoztam, így a Metropol EN vonat volt az egyetlen opció, amivel még odaérhettem Wolsztynba a hagyományosan szombati napon egy óra körül kezdődő gőzösfelvonulásra. A Nyugati pályaudvarra magamhoz képest korán, a Metropol menetrendszerinti indulása előtt mintegy 30 perccel odaértem. A vonat szerelvénye azonban csak nem akart átérni a Keletiből, a kijelzőkön egyre nagyobb késés szerepelt. Végül sokára csak befutott, és 75 perc késéssel elindultunk. A kocsikísérőktől megtudtam, hogy a Keletiből való induláskor a hálókocsit sorozták ki műszaki hiba miatt, és fekvőkocsival pótolták. A břeclavi stokkozás bőséges idejének, és a hosszabb wrocławi tartózkodásnak köszönhetően Głogów állomásra mindössze 20 perc késéssel érkeztem meg. Leszállhattam volna Wrocławban is, de nem akartam hajnali 5-kor elhagyni a fekvőkocsim, a 6:50 is jóval barátságosabbnak tűnt. A głogówi állomás peronján sütkérezve reggeliztem, ahol 2 másik utas is várta a lesznoi vonatot. Amikor közeledett az indulás ideje, hangosbemondást követően mindketten felálltak, és elindultak kissé bosszúsan. A fiatalabbhoz odamentem és megkérdeztem angolul, hogy mi hangzott el. Azt mondta, hogy pótlóbusz lesz. Mint később vendéglátó barátomtól megtudtam, ez rendszeres ezen a vasútvonalon, a dízeljárművek hiánya és meghibásodásai nem csak Magyarországon jelentenek komoly problémát, hanem a Polregio vasúttársaság számára is. Egy jó 25 perces késéssel be is állt és elindult a pótlóbusz, amit a járművezető igencsak magas sebességgel hajtott. A közút vonalvezetése eltért a vasútétól, a betérések miatt csak így tudta elkerülni, hogy ne növekedjen számottevően a késésünk. Szerencsére a lesznoi csatlakozásom nem volt szoros, nem kellett komolyabban aggódnom, hogy lekésem a vonatom. Lesznoban felszálltam a Wolsztyn felé tartó motorvonatra, ami az állomásra beállása után hamar megtelt, csak némi állóhely maradt rajta. Többségben természetesen a járműparádéra tartottak az utasok.
Wolsztynban a vonatról leszállva egy másik lengyel barátommal találkoztam, aki hozzám hasonlóan vasútbarát, és megbeszéltük előre, hogy együtt nézzük a gőzösök felvonulását. A hosszú út és a korai kelés után ebédeltünk, majd megnéztük a fűtőházat, ahol a sok látogatótól szinte mozdulni sem lehetett. A parádén résztvevő gőzösöket előre meghirdették. Eredetileg 6 lett volna belőlük, de meghibásodás miatt az egyik helyi mozdony részvételét törölni kellett. Így az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a felvonuló 5 gőzösből 4 is más országból érkezett vendégségbe. A BENELUX országokból két kisebb gőzös is érkezett, a Tubize Belgiumból, az Energie pedig Luxemburgból. A németek a 01 0509-8 pályaszámú hatalmas gőzmozdonyt küldték egy különvonattal. A mozdony rá sem fért a wolsztyni fordítókorongra, visszaútja előtt Lesznoba ment megfordulni. Csehországból egy szenes német hadigőzös érkezett, ami Csehszlovákiában 555 sorozat alatt futott. A helyi gőzösöket egyedül egy Pt 47 sorozatú képviselte.
A 01 0509-8 pályaszámú gőzös Németországból érkezett egy különvonattal
A Tubize névre hallgató kávédaráló Belgiumból jött és kb. 2 hétig vendégeskedett Wolsztynban
Én tulajdonképpen nem bántam, hogy így alakult, a Nyugatról érkező mozdonyok mindegyike teljes újdonság volt számomra. A parádén hagyományosan többször is felvonultak a gőzösök, egyesével, párban párhuzamosan két vágányon és végül pedig az összes összekapcsolva. Idén újításként VIP nézőtér is volt, de az árnyék nélküli műanyag székek és a mintegy 9000 Ft-os ár nem aratott sikert, hiszen a tűző napról ingyen is lehetett nézni. A parádé befejeztével elköszöntem barátomtól, és hamarosan egy különvonattal utaztam, melynek egyik végén az Energie, másik végén a Tubize mozdony teljesített szolgálatot. Online előre megváltottam a jegyemet, ami hasznosnak bizonyult, mert a vonat telt házzal közlekedett.
A Luxemburgból érkezett Energie gőzös a különvonat egyik végén
A nosztalgia személykocsiban annak ellenére meg lehetett főni a melegben, hogy az ablakok lehúzhatóak voltak. Visszaérve Wolsztynba sikerült a fűtőházban kisebb tömegben is körülnéznem, párat fényképeznem. Ezután Lesznon át Poznańba vonatoztam, ahová éjjelre szállást foglaltam egy panelház airbnb-n meghirdetett szobájába.
Másnapra két kisvasút felkeresését is beterveztem. Mindkét helyi barátom ajánlotta, hogy menjek el a Maltanka egykori úttörővasútra Poznańban. A parkvasúton egyes napokon a Nagy háború előtt a Borsig gyárban készült gőzmozdony is közlekedni szokott. Nekem ehhez nem volt szerencsém, viszont helyette Lengyelország legrégebbi, 1932-ben gyártott dízelmotorkocsijával tudtam utazni, ami a régi motorkocsik kedvelőjeként örömmel töltött el.
1932-es gyártású kisvasúti motorkocsi Poznańban
Délután mentem el Środa Wielkopolska városkába, hogy az onnan kiinduló kisvasúton utazzak. Itt hétvégi napokon két vonatpár egy szerkocsis Px48 gőzössel az élén szokott közlekedni, ami a lengyel kisvasutak leggyakoribb gőzös sorozata.
A lengyel kisvasutak gyakori gőzöse a Px48-as sorozat
A vonatomba szerencsére nyitott kocsikat is soroztak, a kb. 30°C-os hőmérséklet így egész kellemesen elviselhető volt. A kisvasút Zaniemyśl faluban ér véget, ahová a menetidő egy óra. A vonat visszaindulásáig egy órám volt, de az interneten utánanézve találtam erre ideális programot. Egy közeli kisebb tó apró szigetére egy műanyag lapokból álló gyalogos pontonhídon lehet eljutni.
Pontonhíd Zaniemyślben
Ha már arra jártam, természetesen nem hagytam ki ezt az érdekességet. Visszaúton még egyszer élveztem a gőzösözést, majd a továbbiak során már csak modern vonatokkal utaztam. Ezen a napon először is Poznańon át Wrocławba, ahol barátom és felesége vendégül láttak.
A következő napok mindegyikére kidolgoztam előre a tervet, így a programok sorrendje volt leginkább kérdéses. Miután fáradt voltam, ezért az első Wrocławban töltött éjjel után azt vettem előre, amihez elég volt késő délelőtt elindulnom, úgy, hogy este se túl későn érkezzek vissza vendéglátóimhoz. Az ajánlott várak listájáról Książ palotájára esett a választásom, ami vonattal jól megközelíthető egy 4 km-es, kellemes sétával. A vonaton a késő délelőtti időpont ellenére kifejezetten sokan voltak, ülőhely sem jutott nekem Wrocław külvárosában felszállva. A vár jegypénztárához érkezve úgy döntöttem, hogy a palotába nem megyek be, és csak a nácik által építettet alagútrendszer látogatásához váltottam jegyet. A sok turista miatt csak jóval későbbre volt időpont, ami előtt az erdőben egy kisebb kirándulást tettem a régi książi vár romjaihoz. Kicsit hűvösebb volt, mint az előző napokban, amit nem bántam. Visszaérve a várhoz az alagút túrám előtt megebédeltem, és körbefotóztam a palotát a jegy nélkül látogatható kertrészből.
A książi palota bejárata
A palota alatti alagútrendszer vezetővel látogatható, a külföldi turisták pedig angol vagy német nyelvű audioguide-ot kapnak kölcsön, ami a jegyárban benne van. Az alagutak pontos célja máig sem ismert, az azonban biztos, hogy építésük közben számos zsidónak minősített magyar ember lelte halálát. Érdekes volt a történelem sötét oldalának ezt a helyét bejárni. Eredetileg ezen a napon még el akartam menni a świdnicai béke templomba, de nem értem volna oda zárásig, ezért Książból egyenesen Wrocławba mentem vissza.
Másnapra sok látnivalót, pörgős programot terveztem, ezért jóval korábban kellett indulnom. Először vonattal mentem Kłodzkoba, ahol Közép-Európa egyik legnagyobb erődje található, ami a város fő vasúti megállójából rövid sétával elérhető. Aki járt már a komáromi Monostori erődben, az el tudja képzelni, hogy milyen egy kizárólag katonai célokat szolgáló erőd, a kłodzkoi azonban nagyobb, tagoltabb, és több szintből áll.
A kłodzkoi erőd, Közép-Európa egyik legnagyobb erődje
Az erődben látogatható alagútrendszer is van, azonban ez rendkívül szűk, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. Ezt egyik barátom is megerősítette, így inkább kihagytam, és az időmbe más programokat zsúfoltam bele. Az erődben esett meg velem egy utólag már mulatságos eset. Nagydolgomat akartam végezni, de a mellékhelyiségben szembesültem vele, hogy úgy összecsomóztam a nadrágom madzagát, hogy sehogy sem tudtam kioldani. Az idő viszont telt, indulnom kellett a buszomhoz, ami a Kudowa-Zdrój közelében található Błędne Skały sziklalabirintus felé vitt. Először azt hittem, hogy csak vasúttól való hosszú gyaloglással lehet közösségi közlekedéssel megközelíteni a nevezetes sziklákat, de aztán végül találtam néhány buszjáratot is. Ehhez érdemes tudni, hogy Lengyelországban a buszhálózat jóval kevésbé fejlett, mint Magyarországon, Csehországon vagy épp Szlovákiában, számos kis faluba egyáltalán nincs járat. Reméltem, hogy megúszom még nagyobb kellemetlenség nélkül a buszon töltött időt... Az utasok között túrazsákkal utazó gimnazisták is voltak, tőlük kértem kést a csomó elvágásához. Megkérdezték, mihez kell, de amikor mondtam és mutattam, természetesen segítettek, és adtak kölcsön egy bicskát. Ezután már csak a buszutat kellett kibírnom. Útközben azt is meg tudtam nézni, hogy a megállóban, ahol leszállok, lesz toi toi WC. Amikor odaértem, meg is rohamoztam. Megkönnyebbülve neki is vágtam a sziklalabirintus felé vezető útnak. Sietnem kellett, hogy elérjem a buszom visszaútban. Szerencsére a hegyekben egyáltalán nem volt kánikula, ami a rövid kirándulást kellemetlenné tehette volna. A sziklalabirintus talán arról igazán nevezetes, hogy itt forgatták a Narnia Krónikái filmsorozat egyes epizódjait. Csekély belépődíj megfizetésével látogatható. Örültem neki, hogy belevettem a programomba, érdekes természeti látnivaló volt. Egyes helyeken azonban rendkívül szűk a sziklák közötti rés, egy széltében nagyobb termetű ember nem férne át számos helyen. Kérdés, hogy a jegypénztárnál figyelmeztetik-e őket.
Részlet a Błędne Skały sziklalabirintusból
A buszmegállóhoz másik turistaúton mentem vissza, ami valószínűleg hiba volt. Egyre inkább az látszott, hogy nem fogok időben visszaérni. Egy idő után már a 192 cm-es magasságomhoz tartozó hosszú lábaimmal maximális sétatempóban mentem lefelé, de még ez is kevés lett volna, ha nem késik 2-3 percet a buszjárat. Így azonban sikerült elérnem, nem volt hiába a rohanás, és nem kellett stoppolnom, vagy még 6-8 km-t gyalogolnom. Kudowa-Zdrójban újra vonatra szálltam. Már ez is egy szebb vasúti szakasz volt, azonban a fő cél a Kłodzko - Wałbrzych vonal végigutazása volt, ami vendéglátó barátom szerint Lengyelország talán legszebb vasútvonala. A vasút számos látványos viadukton vezet keresztül, sajnos azonban a modern motorvonat ablaka nem volt nyitható, így nem tudtam őket fotózni. A pályán karbantartási munkákat is végeztek, délelőtt nem is jártak rajta a vonatok. Wałbrzych állomásra közel 20 perces késéssel érkeztünk, amit a Wrocław felé induló csatlakozó vonat nem várt meg, de szerencsére épp 30 perc múlva indult a következő, helyből induló betétjárat. Ezzel az erre a napra beütemezett programokat is mind sikeresen teljesítettem, és a szép vasútvonalat is sikerült sötétedés előtt bejárnom.
Sziléziai látogatásom során feltétlenül el akartam menni egyszer túrázni az Óriás-hegységbe, ahol Csehország és Szilézia legmagasabb hegyei találhatóak. Az 1362 m magas Szrenica csúcsot néztem ki, ami Szklarska Poręba Górna vasútállomásról jól megközelíthető. Odaútban egy Poznańból kiinduló Polregio kirándulóvonattal mentem. A vasútállomáson kiránduláshoz tökéletes időjárás, napsütés és 24°C fogadott. Az út első felében, vízszintesen és enyhe emelkedőn gyorsan haladtam, ami a Kamieńczyk vízesésig tartott.
A Kamieńczyk vízesés, útban a Szrenica csúcs felé
Innentől a csúcsig jóval meredekebb emelkedőt kellett leküzdenem, de a kellemes időjárásnak hála kihívás volt, nem pedig a hőségben való szenvedés. A csúcsról gyönyörű kilátás nyílt a környékre, és azon kevés alkalom volt, amikor élveztem a nyári napsütést. Igazán kellemesen telt a születésnapom.
Kilátás a Szrenica hegycsúcsról
Fél óra gyönyörködés után visszaindultam Szklarska Porębába, ami lefelé már jóval könnyebb volt. A vasúton visszafelé a Koleje Dolnośląskie regionális társaság modern motorvonatával utaztam. Ez volt az utolsó estém vendéglátóimnál. Átadtam a nekik szánt ajándékot, illetve ők sem feledkeztek meg a születésnapomról.
Az utolsó wrocławi reggelemen barátom ébresztett, mivel elaludtam, nem ébredtem fel a telefonom rezgőre állított ébresztőjére. Kikísért a buszmegállóba is, ahol elbúcsúztunk egymástól. Szerencsére a megcélzott IC vonatom elérése a későbbi ébredéssel sem került veszélybe. Berlinbe átszállással érkeztem, mivel kora délelőtti napszakban nem volt közvetlen vonat. Egy kedves berlini ismerősöm nem tartózkodott otthon, és a Műszaki Múzeum vasúti kiállításának nagy része is zárva volt, amik miatt kissé szomorú voltam. Mentő ötletnek az jutott eszembe, hogy az Indóházban olvastam berlini erdei villamosokról. Utánanézve kiderült, hogy kettő munkanapokon is jár, és egész közel vannak egymáshoz. A Schöneiche-Rüdersdorfer Strassenbahn a 88-as számot viseli, először ezen utaztam. Sajnos a Düwag villamosok már csak nosztalgiaüzemben, illetve különmenetben járnak, a napi forgalomban Tatra KT4D és Helsinkiből vásárolt járművek közlekednek.
A 88-as villamoson már nem járnak közforgalomban Düwag szerelvények, a képen látható a kocsiszín előtt pihen
A kocsiszínnél leszállva azonban legalább fotóznom sikerült néhány Düwag szerelvényt. A woltersdorfi, 87-es számú villamosvonalon azonban még a mai napig nosztalgiakorú, gothai villamoskocsik járnak. Tudomáson szerint már nem sokáig, így akit szeretne velük ezen a helyszínen utazni, az siessen vele.
A berlini 87-es villamost még éltes korú gothai kocsik szolgálják ki
A villamosoknak köszönhetően Berlinben is jártam számomra új, közlekedési érdeklődésemnek megfelelő helyeken. Este pedig unokatestvéremmel találkoztam, beszélgettem egy jót.
Hosszú utazásom utolsó előtti napjára végül Cseh-Svájc felkeresését tűztem ki célul, mivel utánanézve érdekesebbnek találtam, mint Szász-Svájc legnépszerűbb célpontját, a Basteit. Drezdában, illetve Drezda és Dečín között is vágányzár volt, így Dresden-Neustadt állomáson pótlóbuszra kellett szállnom. A vágányzár kedvező hatása volt ugyanakkor, hogy a rendszerint tömött Berlin-Prága vonatokon a pótlóbuszozás miatt jóval kevesebb utas volt. Balszerencsémre egy olyan buszra szálltam fel, amin nem működött a klímaberendezés, és semmilyen ablak, tetőnyílás nem volt nyitható rajta, ami a 30°C-os melegben igen kellemetlen volt. Ústí nad Labembe ugyanakkor a menetrendben meghirdetettnél jóval előbb beértünk, amit ki is tudtam használni, elértem egy előbbi Dečínbe tartó vonatot. Miután némi segítséggel megtaláltam a csomagmegőrzőt, leadtam a nagyhátizsákom, hogy Cseh-Svájcban ne kelljem a túrám során cipelnem. Az előző évi erdőtűz miatt a terület jelentős része le volt zárva a turisták elől, ami egyfelől szomorú volt, viszont így a két legnépszerűbb látogatható látnivaló megtekintése belefért az időmbe. Dečínből menetrendszerinti autóbusszal mentem Hřensko Mezná településrészére, ahonnan a Kamenice patak szurdokának látogatható része rövid sétával elérhető volt. A pataknak a megszokottnál jóval rövidebb szakaszán volt lehetőség csónakázásra, amit természetesen nem hagytam ki.
Csónakázás a Kamenice szurdokában
A nemzeti park alkalmazásában dolgozó “evezősünk” igazán kitett magáért, és vicces történetekkel szórakoztatta a turistákat. Evező helyett a csónakokat a meder aljának letámasztott bottal hajtotta. A szurdok járható részéből visszatérve először fel kellett kapaszkodnom a fennsíkra, majd folytattam az utam Pravčická brána felé. Útközben érintettem az erdőtűz által letarolt területeket is, ami szomorú látvány volt. Rövid időre az eső is eleredt, de nem bántam, mivel a szél nem fújt, így az ernyő megvédett, ellenben felfrissítette a fülledt levegőt. Pravčická brána felé közeledve nagyobb területen látszottak a 2022-es erdőtűz nyomai. A turistaút nagyrészt lankás volt, nem volt fárasztó a szintemelkedés nagyobb részét megtenni. A végéről ez már nem mondható el, ott már lépcsőzni is kellett. A kilátóhelyet belépődíj ellenében voltak látogathatóak, de megérte felmenni. A természetes szikla boltív lenyűgöző látvány, de az egyéb sziklaképződmények is érdekesek voltak.
Pravčická brána híres sziklaívét a természet hozta létre
Busszal mentem vissza Dečínbe, ahol felvettem az otthagyott csomagom, és felszálltam a Prága felé tartó vonatra. A vágányzár miatt ez a Hungária EC magyar szerelvénye volt. Miután a meleg ebédet kihagytam, az étkezőkocsiba mentem vacsorázni. A szerelvényforduló változása miatt az étkezőkocsiban magyar személyzet szolgált ki, és az Utasellátó jól ismert ételeiből választhattam. Prágába az eredetileg tervezettnél jóval korábban megérkeztem, amit nem bántam, mert fárasztó napom volt, ugyanakkor szép természeti látnivalókban nem szenvedtem hiányt.
Utolsó napra azt találtam ki, hogy szeretnék egy cseppkőbarlangba elmenni. Miután a Morva-karszt barlangjai vonattal kevésbé megközelíthetőek, illetve rendkívüli népszerűségük miatt előre meg kell váltani a belépőjegyet, ezért egyéb lehetőség után néztem. Így akadtam a Prágától egész közel, a Cseh-karszton található Koněprusy barlangra, ami Bevoun vasútállomásról rövid buszozással elérhető volt. Praha hl.n. állomásra kiérve két nosztalgiavonatot is láttam, egy Bardotkás, pár kocsis vonatot és egy M262 sorozatú motorkocsit. Természetesen lefényképeztem őket. Mint utóbb kiderült, a Bardotkás vonattal akár utazhattam is volna, de sajnos néztem meg, hogy hová és milyen állomásokat érintve megy.
Nosztalgiavonatok Praha hlavní nádraží pályaudvaron
A menetrendszerinti vonatról a buszra átszállva egy kisebb indiai csoport is a barlang felé tartott, de a jegypénztárhoz érve kiderült, hogy a szombati nap ellenére alig kell várni a bejutásra. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy egymás után szorosan indították a csoportokat. A külföldi turistáknak papír alapú ismertető is elérhető volt a barlang termeiről számos nyelven, köztük magyarul is. Ugyan jártam már korábban szebb cseppkőbarlangban is, ez is érdekes volt, a barlang története pedig még inkább, ugyanis évszázadokkal ezelőtt pénzhamisítók használták.
A Koněprusy barlang részlete
A rövid várakozási időnek köszönhetően még egy opcionális program belefért a napomba a hazaút előtt. Busszal és vonattal átmentem a közeli Karlštejn várához, ami Csehország egyik kiemelt látnivalója. Az időm szűkössége és a borsos belépőárak miatt a vár belső termeibe nem mentem be, de kívülről is szép volt, és az udvarába sokáig el lehetett jutni belépő nélkül.
Karlštejn csodaszép vára
Ezután már a hazaút következett, a ČD City Elefant motorvonattal először Prágáig, majd onnan a ŽSSK által kiállított Metropolitan EC-vel Budapestig. Ezúttal is az étkezőkocsiban ettem meleg ételt, a helyi specialitást, knédlit rendeltem. Késő estére, de gyakorlatilag pontosan érkeztem meg Budapestre, sok élménnyel gazdagabban.
Az utamon ezúttal is fotóztam minden helyszínen, amelyek az alábbi helyeken érhetőek el:
Wolsztyn: https://photos.app.goo.gl/WWHUG8hoP14PEtb77
Poznan-Maltanka, Sroda kisvasút: https://photos.app.goo.gl/B3RjPuKp7CKT1Jxd8
Ksiaz: https://photos.app.goo.gl/sN4iFGG2uPSPkxrVA
Klodzko: https://photos.app.goo.gl/pY5ANNYhSif2HBgt5
