Utam első napján Guimaraesbe látogattam el, egyenesen a portói repülőtérről. A portugál állam kezdetének tekintett grófságnak ez a város lett a székhelye, később pedig a már valóban független Portugália első fővárosa is Guimaraes volt. A képen a hercegi palota látható.
Guimaraes vára kicsi, de annál régebbi, a 10. században épült. Történészek szerint itt születhetett I. Henrik Alfonz, Portugália első királya.
A Nossa Senhora da Oliveira templomot eredetileg I. Henrik Alfonz építtette, majd még középkori átépítés után nyerte el mai formáját. Az északi országrész egyik legjelentősebb gótikus épülete.
Másnap portói bázisról kiindulva Portugália egyetlen kisvasútját kerestem fel. Először az Aveiro és Sernada do Vouga szakaszon utaztam, a graffitivel elcsúfított motorvonatról a fotóm az utóbbi állomáson készült.
Sernada do Vouga és Oliveira de Azeméis között a kisvasút rekonstrukciója zajlik, jelenleg napi 2 pár vonatpótló taxi szolgálja ki a minimális utasforgalmat. Az út nagyobb részén egyedüli utas voltam, a barátságos sofőrrel beszélgettem. Mivel a taxi gyorsabb, mint a kisvonat, volt idő egy rövid pihenő beiktatására is.
Oliveira de Azeméis állomását szépen felújították, itt tudtam újra vonatra szállni, aminek végállomása Espinho volt.
Harmadik napon mentem egyet a portói nosztalgiavillamossal. A turisták között egyre népszerűbb, különösen az 1-es vonal, aminek a városközpont felőli végén kígyózó sor várta, hogy felszállhasson. A városban zajló metróépítés miatt jelenleg csak két viszonylaton járnak az öreg tuják, a 18-ason jobb esély van hosszabb várakozás nélkül utazni.
Délután portói barátom a Sao Jacinto természetvédelmi területén vitt el az Atlanti-óceán partjára. Mint látható, nagyobb hullámokat is meg lehetett figyelni, egyiktől kissé nedves lett a cipőm és a nadrágom. A partszakasz érdekességei a homokdűnék.
A következő nap Braga városát érintve átsétáltam a városközponton. Kívülről szép, nagyobbrészt gótikus épület a székesegyház, de a belső barokk díszítése nem az én ízlésemnek megfelelő.
A Jardim de Santa Bárbara virágoskert Bragában, háttérben a városfallal. Októberben is sok virág pompázott különböző színekben.
A fő célom azonban nem a bragai városnézés, hanem a Peneda-Geres nemzeti park felkeresése volt ezen a napon. Sétám során borult idő, eső és napsütés egyaránt előfordult a csodálatos természeti környezetben. Bragától busszal tudtam a parkba eljutni.
A nemzeti park tele van szebbnél szebb vízesésekkel. Sétám során a 19 méter magas Leonte-vízesés volt a legnagyobb, amit érintettem.
Portugáliában a Nemzeti Vasúti Múzeumnak számos fióktelepe van az entroncamentói központi gyűjtemény mellett. Én idén Lousadóba látogattam el, aminek régi biztosítóberendezési kezelőfelületét megőrizték az utókornak. Külön pluszpont, hogy a lousadói kiállítás megtekintése ingyenes.
Az északi országrészben eredetileg főleg méteres nyomtávú vasutak voltak, amelyeket később építettek át, vagy épp szedtek fel. A lousadói múzeumban ezért csak keskeny nyomtávú járművek vannak kiállítva.
A képen a legnagyobb kiállított gőzmozdony és egy különleges formájú dízel motorkocsi látható. A gőzös Németországban, a Henschel gyárban épült.
Délután Coimbra városát néztem meg, amit igazán érdemes felkeresni. A képen látható egykori királyi palota ma az 1290-ben alapított egyetemhez tartozik.
A palota belső részlete.
Bár Coimbra városa már a római korban is létezett, a képen látható aquaduct csak a 16. században épült. Közvetlen mellette található a botanikus kert bejárata.
A batalhai Győzelmes Szűz Mária templomot és kolostort I. János portugál király építtette fogadalomból, miután 2 győztes csatával sikerült megőriznie Portugália függetlenségét a kasztíliai trónkövetelővel szemben. A késői gótika gyönyörű alkotása. Az építtető király a templomban van eltemetve. Vasút híján autóbusszal közelítettem meg.
Az épületegyüttes különlegessége a Befejezetlen kápolna. Portugál barátom azt mesélte, hogy szándékosan nem fejezték be, mondván, hogy nincsen szebb mennyezet, mint az Isten alkotta csillagos ég.
A turisták körében népszerű Óbidos vasúton is megközelíthető. Középkori vára joggal vált ki ámulatot.
Az óbidosi várfalon körbe lehet sétálni, igaz, korlát az nincsen, ezért a lépcsőknél figyelmeztetések vannak kiírva, hogy csak saját felelősségre történhet a séta. A fenti kép jobb alsó sarkából a bal felső sarokban látható toronyig én is a várfalon gyalogoltam végig.
Utam nyolcadik napján délre, Algarve tartomány egyik legősibb városába, Silvesbe látogattam el. Kőhídja római, vára mór eredetű. Vasútállomása kb. 2,5 km-re található a történelmi városközponttól.
A kiváló állapotban megőrzött silvesi vár részlete.
Portugália egyik legszebb partszakasza Lagosban található, sziklák, barlangok határolják. A város vonattal is elérhető.
A barlangok kishajóval vagy épp kajakkal - mint a képen látható - közelíthetőek meg.
Az utolsó pár napot lisszaboni barátomnál töltöttem. Az ő tanácsára látogattam el a Tengerészeti Múzeumba, ami a portugál történelem egyik dicsőséges időszakát, a földrajzi felfedezéseket mutatja be többek között. A múzeumban a kiállítás részét képezte több korabeli képes térkép.
A felfedezők által használt egyik hajótípus. Eleinte a nagyobb távolságok megtételére is mai szemmel nézve egészen kicsi hajókat használtak, nagyobb hajótípusok a felfedezések hatására, kereskedelmi célból születtek meg.
Második lisszaboni látogatásomkor már nem hagytam ki a villamosmúzeumot sem.
Lisszabonban 3 muzeális siklóvasút is üzemel, melyek előtt hosszú sorban várnak a turisták, hogy utazzanak vele, és várják őket az utcán a fotósok, videósok is. Ezek városi vonaljeggyel is igénybe vehetőek. Én idén ezek közül a legrövidebben, az Elevador da Bica vonalon utaztam, ami a legmeredekebb a 3 vonal közül.
Remélem, hogy a fenti beszámolóval kedvet ébresztettem ennek a gyönyörű országnak a felfedezéséhez, bemutatva, hogy Lisszabon és Porto mellett milyen sok egyéb látnivalót is érdemes felkeresni. Többszáz fényképem helyszín, illetve tematika szerint csoportosított albumokban tekinthető meg:
Guimaraes: https://photos.app.goo.gl/
