Az idei bejegyzéseim egy múltidéző anyaggal zárnám, melynek több eleme azóta már megismételhetetlen. 

2010-ben még újdonságnak számítottak Romániában az ex-DB 628-as sorozatú motorvonatok. A felvételt Dés személypályaudvaron (Dej Călători) készítettem a Hargita IC-ről, az utascsere ideje alatt.

A Csauruszok a svéd ASEA gyár licensze alapján készültek Craiovában. A képen klasszikus szürke-kék CFR festésben látható egy példányuk Csíkszereda (Miercurea Ciuc) vasútállomáson. 

Csíkszereda és Brassó (Brașov) között francia eredetű villamos motorvonatok közlekedtek személyvonatként. Ilyen összeállítással ma már nem találkozhatunk. A kép Sepsiszentgyörgyön (Sfântu Gheorghe) készült.

Sepsiszentgyörgyről egy mellékvonal vezet Bereckre (Brețcu), amin a mai napig van forgalom. Tovább, át a Kárpátokon soha nem épült meg itt a vasúti összeköttetés. A vonalat 2010-ben a Regiotrans magántársaság üzemeltette.

Visszaútban először Kézdivásárhelyen (Târgu Secuiesc) szálltunk ki, melynek főtere igen takaros színes házaival.

A Regiotrans kizárólag francia eredetű járművekkel dolgozott, melyek túlnyomó többsége a '60-as évek elején készült. Egyes Caravelle becenevű dízel motorvonatokat már Franciaországban korszerűsítettek, ezek ismertetőjegye a képen látható csapott orr. 

Szomszédaink közül a magyar többségű, vagy jelentős magyar kisebbséggel rendelkező településeken a kétnyelvű állomásnévtáblák bevezetésében Románia volt az egyik első. 

Brassó és Segesvár (Sighișoara) között szintén francia villamos motorvonattal utaztunk. Miután a mozdonyvezető nem zárta be a fülkéje ajtaját, az út jó részét alkalmunk volt megfigyelni az ő nézőpontjából.

Az egykori Segesvár - Szentágota (Agnita) - Nagyszeben (Sibiu) kisvasút emlékét őrzi a segesvári vasútállomáson kiállított keskeny nyomtávú gőzmozdony. A kisvasút egy része látogatásunk óta örvendetes módon újranyílt a turisták előtt. Mi is Nagyszebenbe mentünk tovább, de nagyvasúton, Medgyesen (Mediaș) át, Desiróval.

Nagyszebenből Tövisig utaztunk tovább személyvonattal. Érdekesség, hogy Nagyszeben és Alvinc (Vințu de Jos) között a vasút a mai napig nincs villamosítva, de többnyire kétvágányú. Ezen a szakaszon található Szászsebes (Sebeș Alba), melynek vasútállomása le sem tagadhatja, hogy MÁV szabvány szerint épült.

Vonatunkról Tövisen (Teiuș) leszálltunk, de folytatta útját Marosvásárhely (Târgu Mureș) felé. 

A képen Visóvölgy (Valea Vișeului) vasútállomás bejárati jelzőjéhez közelít a Máramarossziget (Sighetu Marmației) - Temesvár (Timișoara) gyorsvonat, ami a kb. 600 km-es távot 13 óra alatt tette meg. Egy ideig Taracköz és Visóvölgy között normál és széles nyomtávú pálya is használatban volt. A képen látható jobb oldali alakjelző a széles nyomtávú pályára vonatkozott, ami ekkor már nem volt járható.

 A Szálva (Salva) - Máramarossziget vasútvonal csak 1949-re készült el, szerepe Máramarossziget bekötése volt a román hálózatba. A vonal Máramaros legszebb hegyeit szeli át. 

 Legjelentősebb műtárgya a romolyi viadukt, melynek rossz állapota miatt felmerült a forgalom szüneteltetése az idei menetrendváltástól. Egyelőre megmenekült ettől a vonal, de továbbra is veszélyben van.

A viadukt méretei a vonatból hátrafelé készített képen jobban érzékelhetőek, mint az első képemen.

 Temesváron találkoztunk ezzel a kis-Malaxa motorvonattal. Hamarosan kiderült, hogy útitervünk lehetővé teszi, hogy utazzunk is vele Buziásfürdőig (Buziaș). Ezek a motorvonatok a Ganz BCmot licensze alapján készültek Bukarestben (Bucureșt), a Malaxa gyárban, és számos példányuk a mai napig üzemel, többek között Temesvár és Craiova környékén. 

 Timișoara Nord állomásról kihaladva láttuk a DR eredetű, Ferkeltaxe becenevű motorvonatot. Sajnos ezek már nem közlekednek a közforgalomban, utolsó példányai Romániában Szatmárnémeti (Satu Mare) és Nagybánya (Baia Mare) között jártak. 2018-ban legalább egy rövid szakaszon én is tudtam vele utazni Észak-Erdélyben.

 Oravicabánya (Oravița) és Báziás (Baziaș) között épült meg a mai Románia területén az első vasútvonal, melynek feladata a bánsági ásványkincsek szállítása volt a báziási kikötőbe. Az első világháborút követő határok 2 helyen is metszették a vonalat, de Oravica és Jám (Iam) között 2010-ben még járt néhány személyvonat, a CFR üzemeltetésében. A vonalszakasz képen látható viaduktja még Oravica belterületén található. 

 Oravica takaros vasútállomásáról 2010-ben még 3 irányba is indult napi néhány személyvonat: Jám és Stájeklakanina (Anina) felé a CFR, Zsidovin (Berzovia) felé pedig a Regiotrans üzemeltetésében. Ma már csak napi egy vonat indul innen Aninára, és bár hosszú idő óta kongatják ennek a vonalnak is a vészharangját, talán a turizmus megmenti a teljes leállástól.

 Az Oravica - Anina vonal látványos, hegyvidéki vonalvezetésű, szűk ívei miatt speciális járművek közlekednek rajta. S bár a vonat maximális sebességét már az oravicai váltókörzetben eléri, ahogy egy magyar turista szarkasztikusan megjegyezte utunk során, az első viadukt sincs messze a vonal kiindulási pontjától.

 A vasútvonalra megnyitásakor nem engedélyezték a személyforgalmat veszélyessége miatt, csak később került sor rá. Legmagasabb viaduktjára halad rá a képen a vonatunk.

 A stájerlakaninai végállomáson várakozik a vonat szerelvénye az indulásra a körüljárás után. 2010-ben már nem volt ritka a vasútbarát turista errefelé, akiket a személyzet barátságosan fogadott. Mára kisebb turisztikai attrakcióvá vált a vonal, mint Románia legrégebbi vasútja.

A Bánság kiterjedt mellékvonalainak többségét a Regiotrans üzemeltette 2010-ben. Gátalja (Gătaia) állomásról 2010-ben még 4 irányba is indultak vonatok, mára ez kettőre csökkent. Vasárnap kevesebb francia eredetű Caravelle motorvonatot igényelt a forgalom, ezért számos egység az állomáson várakozott.  

A Temesvár-Zsombolya (Jimbolia) személyvonat összeállítása igazi kuriózum volt a korszerűsített Dacia mozdonyával és a keletnémet eredetű emeletes kocsikkal. Külön érdekesség, és a képen is kivehető, hogy az emeleten lévő ablakok függőleges részét is le lehetett húzni. 

 A képen látható iker nagy-Malaxa motorvonattal egy rövid, 9 km-es állomásközben volt lehetőségünk utazni. Ezek az Árpád sínautóbusz licensze alapján készültek. Az iker példányokat egy tűzeset után 2023-ban leállították, és szóló testvéreik forgalomból való kivonása is folyamatban van. 

 Az aradi városháza impozáns épülete. Augusztus 23-án jártunk itt, ami azonban a rendszerváltás óta már nem nemzeti ünnep, a nemzeti lobogó nem emiatt van az épület tetején.

 2010-ben szinte kizárólag különböző DÜWAG típusok járták a város kiterjedt villamoshálózatát.

 Az Arad-Hegyalja Motorosított Vasút maradványa az Arad-Gyorok (Ghioroc) helyközi villamos. A gyoroki végállomáson deltában fordulnak meg a szerelvények. Bár ez is többször felkerült a veszélyeztetett vonalak közé, szerencsére eddig mindig megmenekült, ma is villamosozhatunk Gyorokra. 

Az aradi járműtelep DÜWAG gyűjteménye 2010-ben. Azóta a képen látható járműtelep léte veszélybe került, és számos régi villamos pályafutása véget ért. A mi körutunk utolsó állomása is Arad volt.