Ljubljanába Budapestről a Citadella IC-n kívül nem nagyon van értelmes eljutási lehetőség Ausztria érintése nélkül vonattal. Utam első napjára ezért csak egy rövid ljubljanai városnézést terveztem, melyet a nagyrészt középkori részekből álló várral kezdtem.

A vár belső udvarának modern kávézói éles kontrasztban állnak a vár külső, sokszáz éves látképével.

Mint sok más városban, Ljubljanában is kiemelkedő épületnek számít a városháza

Utam második napján a Borovnica mellett elhelyezkedő Pekel-szurdokot (magyarul Pokol) kerestem fel. Nevének eredete számomra nem világos, szép vízesések találhatóak benne.

Az első nagyobb vízesés lényegében sok apró részből áll.

A többi nagyobb vízeséshez létrákon át vezet az út. 

A második nagyobb vízesés 17 méteres. Én eddig kirándultam, nem folytattam tovább a létrákon.

Visszaútban Borovnica vasútállomásra találkoztam a railtours különvonatával.

A világhírű postojnai cseppkőbarlangba kisvasút viszi be a látogatókat.

Termeinek nagysága, cseppköveinek gazdagsága alapján joggal nevezik a barlangok királynőjének.

A felszínen található Pekel-szurdok után olyan volt, mintha a föld alatt lenne a mennyország.

Emberi léptékkel fel sem lehet fogni, mennyi idő alatt jöttek létre ezek a csodálatos cseppkövek.

Utam harmadik napján végigutaztam Szlovénia legszebb vasútvonalán, Sežanatól Jesenicéig. A vasútvonal egyik látványos, sokat fotózott műtárgya a Solkan-viadukt Nova Gorica közlelében, a Soča (Isonzó) felett.

Nova Gorica és Most na Soči állomás között a zöldeskék Soča (Isonzó) mellett halad a vasútvonal. A környék a Nagy háborúban véres csaták helyszíne volt.

Most na Soči állomáson leszálltam a vonatról, és egy rövid buszos szakasszal jutottam el a szurdokáról nevezetes Tolmin városkába. 

A szurdok felett az Ördög hídja teremt összeköttetést a folyócska két oldala között.

A Tolmin-szurdok talán legszebb része, ahol már nem vezet turistaút a folyó mellett, csak kilátópontról lehet benézni a szakaszra.

A Jesenice - Nova Gorica (Görz) vasútvonal nehéz terepen, elsősorban hadi célból épült ki, számos műtárggyal.

Podbrdo és Bohinjska Bistrica között a mai napig közlekednek autósvonatok, melyek a 6327 méter hosszú alagúton viszik át a gépjárműveket. Ottjártamkor alig volt rá igény.

Kirándulásom utolsó napján Celje várát kerestem fel, ahonnan csodaszép a kilátás a városra és a környékre. Ezután már csak a hazaút következett, ismét a Citadella IC-vel.

Az utam során készült valamennyi fényképem a https://photos.app.goo.gl/Zt1GmpMaWRuKie5B8 linken érhető el.