Utam első napjának reggelén érkeztem Stuttgartba, ahonnan Heidelbergbe utaztam tovább helyi vonatokkal. A város egyik fő nevezetessége az Öreg híd, illetve a félig romos várkastély.
A heidelbergi várkastélyból szép kiállítás nyílik a belvárosra és az Öreg hídra. Az óváros az UNESCO Világrörökségek részét képezi.
A várkastélyhoz modernizált siklóvasúttal is el lehet jutni, ami folytatódik felfelé, és egy további siklóvasúthoz csatlakozik. A képen a szintén modernizált, de régi külsejét megőrző, eredetileg 1907-ben átadott felső siklóvasút, a Königstuhlbahn 4-es pályaszámú kocsija látható. A sikló felső állomása kb. 568 méterrel van a tenger szintje fölött. A hegyről lefelé gyalog jöttem le, de hiba volt a legrövidebb, lépcsős utat választanom.
Utam második napján lett volna eredetileg járműparádé a DB koblenzi múzeumban, amihez kapcsolódóan TEE különvonatot is meghirdettek. Bár a mozdonybemutató a hőség miatt elmaradt, a képen látható gyönyörű Rheingold szerelvénnyel érkeztem a vasúti múzeumba, amit a legendás 103-as sorozatú villanymozdony húzott.
Bár szombaton parádé nem volt, a vendégjárművek megtekinthetőek voltak a vasúti múzeumban. Az első németországi gőzmozdonyról, az Adlerről készített működőképes másolat pedig mozgás közben is látható volt.
Az E19-es villanymozdony egy másik legendás vendégjáműve volt a hétvégének. Mindössze 4 épült belőle a Harmadik Birodalomban 1939 és 1940 között. Tervezett utazási sebessége 180 km/h volt, és korának legerősebb egyszekciós villanygépének számított. A világháború után 140 km/h-val órával közlekedett, mert csak így tudta teljesíteni a vasút fékezési előírásait.
A nyugatnémet vasút első dízel-hidraulikus gyorsvonati mozdonyai voltak a V200-asok, melyek gyártását 1953-ban kezdték. Az ikonikus járművek az NSZK után számos további országban folytatták a pályafutásukat, többek között Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban.
A koblenzi DB múzeum büszkesége a VT 11.5, később 601-esre átszámozott sorozatú TEE dízel motorvonata. Sebessége eleinte 140 km/h volt, később 160 km/h-ra emelték.
A Trans-Europ-Express vonatokkal a légitársaságokkal akartak versenyezni az európai vasutak az 1950-es, 1960-as években. Ennek megfelelően kizárólag kényelmes, első osztályú kocsikkal közlekedtek, és minden kocsi légkondicionált volt. A képen a VT 11.5 termeskocsijának belső tere látható.
A hétvégén a vasúti múzeum és Koblenz Hbf között ingavonat közlekedett, melyen a képen látható 218-as sorozatú dízelmozdony szolgáltatta a vonóerőt. A magyar M41-es kortárs mozdonyokból számos a mai napig szolgálatban van, de sajnos én idén nem utaztam velük pl. a Sylt-szigetre, ahol többek között járnak.
Első vasúti albumomból, a Vonattal a föld körül könyvből kaptam ötletet, hogy utazzak a Boppardból kiinduló Hunsrückbahn vonalon. Eredetileg fogaskerekűnek épült, legnagyobb emelkedése 61 ezrelék. Szolgáltak itt Sinobuszok, de ingavonati üzemben 218-as dízelek is. 2011 óta Stadler motorvonatok járnak rajta.
Utam harmadik napján ellátogattam a Rajna mellől induló Brohltalbahn kisvasúthoz. Sajnos azonban nem az általam óhajtott D5-ös pályaszámú 4 tengelyes Henschel mozdony volt szolgálatban aznap, így nem utaztam rajta.
Kisvasutazás helyett ezért a Mosel folyó völgyében vonatoztam, illetve felkerestem a messze földön híres Eltz várát. A vár kezdetek óta családi tulajdonban van, és ügyes diplomáciával minden háborút elkerült. Közösségi közlekedéssel a 4,9 km-re lévő Moselkern, vagy dombot mászva a 3,5 km-re található Müden vasúti megállóból gyalogosan közelíthető meg.
A vár vezetéssel látogatható, de sajnos a belső termekben nem szabad fotózni. A képen a belső udvara látszik.
A Mosel folyó partján fekvő Cochemet az egész Rajna-vidék egyik legszebb kisvárosának tartják.
A várhegyről csodálatos kilátás nyílik a városra és a folyóvölgyre.
Maga a cochemi vár is csodálatos, kívülről-belülről egyaránt. Én ezúttal csak kívülről néztem meg.
A negyedik napon kicsit elszakadtam a Rajna közeléből, és Aachen, valamint Maastricht felé vettem az irányt. A gyönyörű, gótikus aacheni dóm egyike a császári katedrálisoknak, Nagy Károly frank király temetkezési helye.
A dóm legrégebbi része a nyolcszögletű Oktogon. Sajátos módon egy vonat késésének köszönhettem, hogy eljutottam erre a gyönyörű helyre, mivel elértem egy késett korábbi vonatot Kölnben, így több időm maradt, mielőtt továbbmentem a határ holland oldalára, Maastrichtba.
Maastricht talán az Európai Unió alapszerződéséről a leghíresebb, de turisztikai szempontból is érdekes, így amikor kiderült, hogy egy barátommal találkozni tudok itt, nem sokat gondolkoztam, hogy beillesszem a programomba. Hollandiában ritka módon katolikus város, több szép, gótikus templommal.
A Nagyboldogasszony bazilika belülről még szebb, mint kívülről.
Mindegyik gótikus templom szép, színes üvegablakokkal büszkélkedhet. A kép a Mátyás templomban készült.
Maastricht leghíresebb és legnagyobb temploma azonban a román-gótikus Szent Szervác székesegyház.
Különleges látnivaló a város szélén található alagútrendszer, ami fénykorában elérte a 200 km-es hosszt is. Menedéknek, raktárnak is használták őket. Számtalan bejárattal rendelkezett, ezért a gyerekek elijesztésére kerültek az ördögök a falára, hiszen a sötétben könnyű volt elveszni. A bejáratokat 3 kivételével betömték, már csak vezetéssel látogatható az alagútrendszer egy-egy megmaradt szakasza.
Visszatérve a Rajna mellé Königswinterbe látogattam el, ahol kötelező program volt számomra Németország legrégebbi fogaskerekűjének, a Drachenfelsbahn-nak a felkeresése. A forgalom 1883-ban indult el rajta, 1953-ban villamosították, de ekkor még gőzösök is közlekedtek. Mára csak villamos vontatású motorkocsik járnak rajta, szóló vagy csatolt üzemben.
A Drachenfels hegycsúcson egy étterem, egy erőd romjai és szép rajnai kilátás várja a turistákat. Én innen egy másik erőd romjaihoz, a Löwenburghoz kirándultam tovább.
Utolsó németországi napomon, már hazaút közben Marburgban szálltam ki egy rövid városnézésre. A városban elhunyt Árpádházi Szent Erzsébet sírja fölé emelték a fenti templomot, amit Németország legrégebbi tisztán gótikus stílusú templomának tartanak.
A szárnyasoltáron is felismerhető a híres magyar szent.
A marburgi vár biztosan szép belülről is, de felújítás miatt átmenetileg nem látogatható.
Sok más városhoz hasonlóan Marburgban is a piactér, illetve a városháza jelenti a városkép fénypontját.
Természetesen a fenti válogatáson felül rengeteg további fényképet is készítettem, melyeket az érdeklődök az alábbi mappákban tekinthetnek meg:
Heidelberg: https://photos.app.goo.gl/
