A koronavírus járvány csendesülésével megfogalmazódott bennem, hogy idén is szeretnék elmenni szánkózni, lehetőség szerint egy hosszú pályára. Ha már egyszer jogosult vagyok FIP szabadjegyre, nem csak az odaúthoz, hanem lehetőség szerint felvonónak is ki akartam használni a vonatot. Egyszer korábban – még Interrail bérlettel – szánkóztam már ilyen pályán a Graubünden kantonban található Preda és Bergün között. Az a pálya bár kellően hosszú volt, de gyenge lejtése, alacsony sebessége miatt nem nyerte el igazán a tetszésem. Elkezdtem keresni, hogy van-e másik olyan szánkópálya, ahol vonattal tudom megtenni a hegymenetet és lehetőség szerint a FIP is használható. Így akadtam az Interlaken közelében, a Jungfrau régióban található Eiger Run szánkópályára. Ez a pálya 8,5 km hosszú, és egészen a tetejéig, Kleine Scheidegg állomásig érvényes rá a FIP. Február második felére tűztem ki az utazást. A Svájcba időszakosan bevezetett tesztkötelezettség miatt elgondolkoztam rajta, hogy inkább Ausztriába menjek szánkózni, de aztán a kötelező tesztet eltörölték, így maradtam az eredeti terv mellett. Amit nem bántam meg!
Budapestről a 6:40-kor induló rjx162 számú vonattal utaztam utaztam Zürichig, ahonnan két átszállással értem Interlakenbe, ahol sikerült megfizethető árú szállást foglalnom. Másnap reggel vonattal Grindelwaldba indultam, ahol szánkót akartam kölcsönözni. Bár a sportboltban az alumínium sportszánkó nem sokkal előttem elfogyott, úgy döntöttem, hogy megfelelő lesz számomra a fából készült is, nem keresek másik kölcsönzőt. Grindelwaldban már szánkóval együtt szálltam fel a fogaskerekűre, mellyel a 2061 méter magasan fekvő Kleine Scheidegg állomásig utaztam. A pálya felső része sok helyen lankás volt, sőt, minimális emelkedő is előfordult, így néhol sétálni kellett és húzni a szánkót. A középső részén választási lehetőség volt, hogy gyors vagy könnyű szakaszon akarom folytatni. Én a gyorsat választottam. A pálya alsó harmadában ugyanakkor eltévesztettem a szerintem nem egyértelmű kitáblázást és a sípályára keveredtem. Szerencsére a síelőkkel nem zavartuk egymást, de brutálisan meredek volt egy rövid rész, mely végén a kanyart nem lehetett szánkóval bevenni. Ennek eredményeképpen teljes sebességgel kiszánkáztam a pályáról, de szerencsére nem voltak fák, és a mély hóban lelassultam, és sikerült lefékeznem. Első csúszásom végén Grindenwald Grund állomáson akartam felszállni a fogaskerekűre. Mivel papír alapú FIP szabadjegyem volt, a beléptető kaput nem tudtam használni. Biztonsági őr is volt, akinek mutattam a jegyem, de nem engedett be, mondta, hogy nem érvényes, vegyek rendes jegyet. Miután nem tágítottam, hogy érvényes a jegyem, végül elment, és megkérdezte a pénztáros kollégáját, aki megerősítette, hogy Kleine Scheidegg állomásig érvényes a FIP jegyem. Ezután beengedett, és tudtam folytatni a szánkózást. Második alkalommal próbáltam jobban figyelni a pálya alsó szakaszának jelzéseit, de ismét a sípályára keveredtem, és ismét nem tudtam bevenni az ominózus kanyart. A továbbiakban ezért a pályának ezt a részét hanyagoltam, úgyis elég izgalmas volt a többi része is. A nap folyamán a fogaskerekűn találkoztam egy jegyvizsgáló hölggyel, aki megerősítette, hogy érvényes a jegyem, és hozzátette, hogy több kollégája sajnos nem ismeri, részükre le is fényképezte. A nap végén a szánkómat egészen Interlakenig szállítottam, ugyanis több napra kedvezőbb volt a bérleti díj, és így akkor másnap sorban állnom se kellett érte.
Az Eiger csúcs februárban
Másnap a szánkózást csak Alpiglen és Brandegg állomások között folytattam. Így elkerültem a sípályát, és azokat a szakaszokat is, ahol húzni kellett volna a szánkót. A fogaskerekűt 30 percenként közlekedtek, amit én ki is használtam, mindig felmentem a következővel Alpiglen állomásra. A szánkópályának két különböző nyomvonala volt ezen a részen. Ugyanakkor a sípályával ellentétben a gyors is biztonságos volt, ellenben a könnyűnek mondott se volt igazából könnyű, csak valamivel lassabb, a sok visszafordító kanyar kifejezetten technikássá tette. A két nyomvonalat felváltva használtam, mikor épp milyen kedvem volt. Ismét egy szép napot töltöttem el egész nap szabadban, napsütésben, jó levegőn.
Fogaskerekű jár be Brandegg állomásra
Utam negyedik napján reggel kijelentkeztem a szállásomról, majd a nagyhátizsákommal és a szánkóval együttesen sétáltam el Interlaken West állomásra, ahol a hátizsákom a csomagmegőrzőben hagytam. Ezen a napon ismét csak Alpiglen és Brandegg között szánkóztam. Előzetesen tartottam tőle, hogy ekkor szombaton már olyan sokan lesznek, hogy nem fogok felférni a fogaskerekűre, de szerencsére nem így történt. Maximálisan kihasználtam az időt, ami az esti vonatom indulásáig rendelkezésre állt. Grindelwaldban még vissza is kellett adnom a szánkót. Interlaken West állomáson a gyorsbüfében ettem valamit, majd magamhoz vettem a csomagom, és Bernen át Zürichig utaztam. Zürichben pedig felszálltam a Wiener Walzer Nightjetre, amire fekvőkocsiba váltottam helyjegyet. Az utaskísérő hölgynek mondtam, amikor odaadtam a FIP szabadjegyeim és a felárat tartalmazó jegyem, hogy szeretném majd őket visszakapni, mert jönnék még vissza. Erre azt válaszolta, hogy ezzel a jeggyel már nem tehetem meg, csak ha a határátlépést másképp oldom meg, amivel kicsit elszomorított, illetve arra késztetett, hogy alaposan utánanézzek a FIP szabadjegy később történő felhasználhatóságának.
A FIP szabályoknak utánanézve kiderült, hogy csak a szomszédos országbeli osztrák szelvényt nem használhatom újabb útra, az SBB és SP (svájci magánvasutak) szelvény újbóli felhasználását semmi sem tiltja. Így maradtam az eredeti tervem mellett, hogy májusban visszatérek Interlakenbe, és ekkor már felmegyek a Jungfraujochra is. A Jungfraujochra való utazáshoz kiváltottam a FIP igazolványt, mivel Kleine Scheidegg állomástól felfelé az SP szelvény már nem érvényes, de az igazolvány 50% kedvezményt ad. A Jungfrau mellett másik régi tervem volt, hogy Filisur és Davos között utazzak az RhB keskeny nyomközű Krokodil által vontatott nosztalgiavonatával, ami normál díjszabással igénybe vehető. Ha már úgyis volt szabadjegyem, olyan programot állítottam össze, hogy a két kitűzött célpont mellett számos egyéb szép vasútvonalon is utazzak. Így az első napra Sargans – Landquart – Davos – Filisur – Reichenau-Tamins – Disentis – Andermatt – Göschenen – Luzern – Interlaken útvonalat néztem ki, melyet egyetlen nap alatt végig lehet járni.
A tervezett és beutazott útvonal (nagyítás ajánlott)
Osztrák szabadjegy híján Svájcig Sparnight jeggyel, ülőkocsiban utaztam odafelé és visszaútban is, azonban egyik utazásom se volt zökkenőmentes. Kezdődött azzal, hogy odaútban már Sarganshoz kellett volna közelednünk, de kinézve a vonatból láttam, hogy még csak Bludenzben, bőven Ausztriában vagyunk. Útitervembe 60 perc késés még belefért volna, de ennél is többet, 90 percet szedtünk össze. Így nem maradt más hátra, át kellett terveznem az utam, mivel mindenképpen utazni akartam a Krokodillal. Szerencsére ezt meg tudtam tenni úgy, hogy az útvonalon csak kicsit kellett változtatnom. Így a Wiener Walzerről Sargansban leszállva Churig folytattam az utam. Churból a híres Albula vasútvonal felé vettem az irányt, és a legendás Landwasser viadukton át Filisurig utaztam. Itt már várt a Krokodil által vontatott nosztalgiavonat. Néhány fénykép elkészítése után fel is szálltam rá. A másodosztály nyitott kilátókocsiból állt, amivel Svájcban most utaztam először. Az alagutakban kicsit hűvös volt benne. Davos felé áthaladtunk az RhB hálózatának legmagasabb viaduktján, a Wiesner viadukton. Érdekesség, hogy járdát is kiépítettek, gyalog is át lehet rajta kelni szabályosan.
Keskeny nyomtávú Krokodil Davos Platz állomáson
Davosban el kellett búcsúznom a nosztalgiavonattól, és normál vonattal folytattam az utam Klostersen át Landquartig, szintén az RhB 1000 milliméteres hálózatán. A davosi vasútvonalról készült rész a Svájci Vasutak ismeretterjesztő sorozatban, magyar szinkronnal megtekinthető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=oFWhqqQgk88&list=PLo_mJaH5P0CQ9D13ciMsQI8EGLuvKZwk5&index=17
Landquarttól rövid időre visszatértem a normál nyomtávra, de csak Chur állomásig, ahová ezen a napon már másodszor érkeztem az útvonal kényszerű áttervezésével. Churban Disentis felé induló személyvonatra szálltam fel, ami nagy örömömre lehúzható ablakú kocsikból állt. Így volt lehetőségem a Rajna völgyében fényképeket készíteni. Disentisben szoros, 3 perces csatlakozással indult tovább a következő vonatom Andermattba, az Oberalp hágón keresztül, számos fogasléces szakasszal út közben. Ez már a Matterhorn-Gotthard Bahn vonata volt. A közös peronos átszállás és a svájci vasutak pontossága miatt nem kellett izgulnom a rövid idő ellenére sem. Az Oberalp hágón már utaztam egyszer korábban, de az télen volt. Májusban a környék egész másképp nézett ki, habár a 2033 méteres hágón a tó jege még nem olvadt el teljesen. Churtól Andermattig a Glacier Expressz útvonalát követtem, melyről szintén készült film a vasutas ismeretterjesztő sorozatban:
https://www.youtube.com/watch?v=X1djykuNfc8&list=PLo_mJaH5P0CQ9D13ciMsQI8EGLuvKZwk5&index=3 és https://www.youtube.com/watch?v=pzmYG79dSLE&list=PLo_mJaH5P0CQ9D13ciMsQI8EGLuvKZwk5&index=15 .
Az Oberalp hágóról Andermattba leereszkedő személyvonat
Andermattból Interlakenbe utazhattam volna Brigen át, de ezeket a vasútvonalakat már ismertem. Ellenben az Andermatt – Göschenen szakaszon még nem utaztam, és ki akartam próbálni, így erre vettem az irányt. Göschenenből a Gotthárd vasútvonal északi lejtőjén mentem tovább, melyről szintén készült rész a filmsorozatban:
https://www.youtube.com/watch?v=UV2aCseII_g&list=PLo_mJaH5P0CQ9D13ciMsQI8EGLuvKZwk5&index=5 . Vonatom Luzernig vitt, ahol újabb vasúttársaság, a Zentralbahn vonatára szálltam át, hogy a Brünig hágón keresztül Interlakenbe jussak. Útközben érintettük a világ legmeredekebb fogaskerekűjének, a Pilatusbahnnak az alsó végállomását, illetve a brienzi fogaskerkekű vasutat is, ahol a mai napig rendszeresen közlekednek gőzvontatású szerelvények. Sajnos ezekre nem érvényes se a FIP szabadjegy, se az Interrail, így eddig nem utaztam rajtuk. A Brünig is a szép vasútvonalak közé tartozik, így természetesen a filmsorozatból nem maradhatott ki, rögtön két rész is készült róla:
https://www.youtube.com/watch?v=p2GQPw-uz6c&list=PLo_mJaH5P0CQ9D13ciMsQI8EGLuvKZwk5&index=11 és https://www.youtube.com/watch?v=yDcKSdkrwsg&list=PLo_mJaH5P0CQ9D13ciMsQI8EGLuvKZwk5&index=12
Interlakenbe este 9 után érkeztem, de szerencsére szállásomon nem volt probléma a késői bejelentkezés. Másnap várt rám utazásom egyik legizgalmasabb része, vonatozás a Jungfraujochra.
Interlakenből a Jungfraujochra felmenni a rövid távolság ellenére 4 vonattal lehet, vagy 2 vonattal és köztük kiskabinos felvonóval. A FIP szabadjegy és igazolvány miatt utóbbi számomra nem jött szóba. Még Interaken Ost állomáson megváltottam Kleine Scheideggtől Jungfraujoch végállomásig az 50%-os kedvezményű retúrjegyem. A jegyváltáskor a FIP igazolvány mellett bemutattam a FIP szabadjegyem is, hogy azzal megyek Kleine Scheidegg állomásig. Táblázatban ellenőrizték az érvényességét, de aztán mondták, hogy rendben van. Ezután nekivágtam, hogy 3 vasúttársaság (Berner Oberland Bahn, Wengernalpbahn, Jungfraubahn) 4 vonatával az 568 méteren fekvő Interlakenből a 3454 méteren található Jungfraujochig vonatozzak. Megfordult a fejemben, hogy a két lehetséges útvonal közül Grindelwaldon keresztül utazzak, de a kereső nem mutatott arra találatot. És milyen jól tettem, hogy hittem neki, ugyanis vágányzár miatt nem közlekedtek a vonatok Grindelwald és Kleine Scheidegg között, amerre a télen szánkóztam. Szerencsére a legfelső szakaszon sem voltak túl sokan, így nem volt baj, hogy nem vettem helyjegyet. A végállomásra felérve próbáltam mielőbb kilátópontot keresni, hogy megcsodálhassam a magas hegyeket.
A háttérben látszik a Jungfrau 4158 méter magas csúcsa
A panoráma, a közeli gleccser látványa szenzációs volt a gyönyörű napsütésben. Aztán kicsit jobban is körülnéztem, hogy mit lehet még a közelben megtekinteni. Lifttel a meteorológiai állomás kilátóteraszára is fel lehetett menni, ami 3571 méter magasan található. Ezzel a saját magassági rekordomat is megdöntöttem, ami már egy régi célom volt. A kilátóterasz mellett a hegyben egy gyalogosoknak fúrt körbefutó alagút is volt, melyet egy részében a látványosság érdekében jéggel burkoltak, és jégszobrokat állítottak ki benne.
A jégpalota egy részlete
A hegyen töltött időben volt lehetőség egy kis hógolyózásra is, májusban. Közel 3 órát voltam hegyen, mielőtt visszaindultam volna. A legfelső, Eigergletscher – Jungfraujoch szakaszon 30 percenként járnak a vonatok, de az Eigergletscher és Kleine Scheidegg között már csak óránként, mivel itt már párhuzamosan jár a kiskabinos felvonó. Szerencsémre pont olyan vonattal indultam vissza, aminek volt csatlakozása, nem kellett 35-40 percet várnom. Kleine Scheidegg állomáson a 2061 méteres magasság ellenére már kellemes, nyárias idő volt, kb. 25°C-os hőmérséklettel. Ezzel szemben 1500 méterrel feljebb kb. 10 °C-kal hűvösebb volt.
A Wengernalpbahn fogaskerekű szerelvénye háttérben a Jungfrauval
A magas hegyek közül a Wengernalpbahn zöld fogaskerekű szerelvényével ereszkedtem le a völgybe, a már csak 802 méteres tengerszint feletti magasságú Lauterbrunnenbe. Innen már a BOB kék vonatával mentem vissza Interlakenbe. A Jungfrau környéki vasutakról is készült természetesen rész a sorozatban, magyar szinkronnal megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=Vq_rVFFJQkQ&list=PLo_mJaH5P0CQ9D13ciMsQI8EGLuvKZwk5&index=1
Interlakenből Zürichig a jól ismert útvonalon vonatoztam, Bernen keresztül. Zürichből a hazaút azonban nem volt rendkívüli eseményektől mentes. Este kb. fél 12-kor érkeztünk Feldkirch állomásra, és feltűnt, hogy a tőlünk egy órával korábban elindult Zürich-Zágráb éjszakai vonat szintén az állomáson tartózkodik. Bár utastájékoztatást nem kaptunk, az ÖBB honlapjáról sikerült megtudni, hogy az Arlberg hágón fellépő viharkárok miatt állították le a vasúti forgalmat, és hogy csak a nappali vonatokat pótolják busszal. Reggel majdnem fél hétig várakoztunk, amikor végre elindulhattunk. Sajnos jelentősen késő vonatunkat alacsony prioritásúnak sorolták be, több helyen is félrerakták, így egyre nőtt a késésünk. Végül Bécsben a Hortobágy EC-vel egyesítették a szerelvényét, és csaknem 10 órás késéssel érkeztünk meg a Keletibe. A hazafelé való kalandos vonatút bár elveheti az ember kedvét a hosszú távon való vonatozástól, azonban a svájci vonatozás élménye sokáig megmarad. Ha tehetem, még biztosan vissza fogok térni FIP-pel Svájcba.
Az érdeklődőkkel szokás szerint most is megosztom a fényképeim, melyeket a májusi utamon készítettem: https://photos.app.goo.gl/MiK67rB3XhJbRadc7
